BAR-ban dolgozni Ausztriában

Olvasói  levelünk érkezett , amit közzé teszünk, természetesen név, e-mail cím nélkül.

Köszönjük.

Olvastam a „Nem mondhatom el senkinek,igy elmondom hat mindenkinek“  cimü olvasoi levelet illetve az erre jövö kommenteket az "Ausztriai magyarok egy(b)esüljetek" csoportban. Erre szeretnek reagalni es egyben az en törtenetem is elmeselni, en hogyan latom e „szakmat“  igaz nyilatkozni erröl csakis ugy tudok, ahogy mindezt en ateltem.

Arra a kerdesre a valaszom, hogy miert itt teszem közze ezen oldal altal csak annyi, hogy kivancsi vagyok kik az igaz baratok, hiszen tudom jol "e levelet" ök is olvassak es biztosan lesz ra valamilyen reakcio, az un. barataim soha nem voltak kivancsiak a BAR szo jelentesere. Talan most.

Sokan elitelnek megszolnak, de nem erdekel, tudom  hol kezdtem es hova tartok az elet gödrös utjan. Sosem felejtettem el ki vagyok.

( Ugyebar a kedves otthon levö honfitarsak ezt ugyis megcafoljak)

BAR-ban dolgozni Ausztriaban

2005 tavaszan minden összeomlott körülöttem. A hazas eletnek vege szakadt, a ferjem atvagott a lo tuloldalara. A ketszintes hazban egyedül maradtam csupan 35 millio hitelel es a ket eves kislanyommal. Idöközben a munkam is elveszitettem. Egyebkent valljuk be havi 140.000 ft-os fizetesböl (vezetöi beosztas, diplomaval) a hitelt fizetni gyereket nevelni nem is lett volna egyszerü.

Ekkor leültem szüleimmel es mely beszelgeteseket folytatunk hogyan is tovabb. Mivel a nemetet beszeltem, ezert nemet nyelvterület a cel. Nincs mas megoldas menni kell, de hova? Millio egy hirdetest böngesztem napokat nem aludtam. Nemetorszag messze van, tehat marad az osztrak fövaros.

2005 juniusaban összepakoltam a böröndöm, kislanyomat szüleimre biztam. A szivem majd meghasadt, hogy az eletem ertelmet el kell hagynom de nincs valasztas egyszerüen menni kell.

Kiertem Becsbe, a Westbahnhof-on nezelödtem tagra nyilt szemekkel. Valahol meg felsem fogtam a tetteim. Szobat bereltem a Hotel Bauer-ben. Ez volt a penztarcamnak megfelö hely ahol a fejem alomra hajthattam, mar amennyire tudtam. Mind az par ora ott letem alatt kiderült ez egy "Stundenhotels" valojaban. A recepcios kedves, tisztelet tudo volt. Egy kave kisereteben a kavezo reszben megprobaltam minel több informaciot kiszedni a pultos fiubol, aki szinten jo pofa volt es mindent kikotyogott. Ekkor valt vilagossa mi a "Stundenhotels" jelentese. Beszelgettünk. Mast ugysem tehettem. Elmondta mint külföldi sok jora ne szamitsak (esetleg fekete munka ennek veszelyeire is felhivta a figyelmemet), hiszen eleg nehezen lehet a munkavallalasi engedelyt beszerezni, kell lakcim, e-card stb stb. Gyüjtöttem az infot, jegyzeteltem erösen mit hol hogyan. Masnap nyakamba vettem a varost, Magistrat, Krankenkasssa stb. hivatalos informaciok beszerzesere szolgalt ez a nap. Estere jol elfaradva tertem vissza a hotelba. A pultos ismet a kis fiatal mosolygos srac volt. Egyböl kezen fogott es egy idösebb ur asztalahoz vezetett.( Isten nyugosztalja szegenyt, sokat köszönhettem neki) Iszonyat dialektel kezdtek el beszelgetni majd a pultos fiu tavozott, az ur intet, hogy üljek le. Leültem es neztem ra butan. Par masodperc utan - nekem oraknak tünt - megszolalt  magyarul. Elmosolyodtam es csillogo szemekkel figyeltem ra. Az ur taxi soför volt. Sok sok informaciot kaptam töle, amit nem gyöztem leirni, de munkam ettöl meg nem lett.

4-ik nap utan ismet talalkoztunk, elmondtam mindenütt csak falakba ütközöm. Ekkor megkerdezte tudom e mi ez a hotel. Bolintottam. Ö csak mosolygott es tovabb kerdezte tudom e mi a BAR, Studio stb jelentese. Nem tudtam. Meselt ezekröl a helyekröl, az ejszakarol a munka moralrol, lakhatasrol, beszerezendö okmanyokrol. Kellett egy kis idö mire feldolgoztam a hallottakat es megertettem miert is meseli el nekem mindezt. Megkerdeztem tud e ilyen helyeket, velemenye szerint milyen esellyel indul egy egy gyermekes anya 35 evesen ilyen kinezettel (enyhen mollett). Mosolygott es indulasra invitalt.

Megerkeztünk az elsö BAR-ba. Iszonyat büdös mocskos volt magyar tulajjal es magyar lanyokkal. Beszelgettünk majd közöltem meggondolom. Ekkor a taxi soför tudta nem tetszik valami. Elmondtam ha mar ezt fogom csinalni akkor ezt egy igen is igenyes helyen szeretnem. A masodik BAR mar egy fokkal jobb volt. Szinten magyar tulajjal es lanyokkal. Ezt sem szerettem volna. Jeleztem az ujdonsült "baratomnak" beszelem nyelvet es nem akarok magyarokkal dolgozni azaz legalabbis magyar fönökkel nem.  Ezzel kellett volna kezdenem. A harmadik az mar igen komoly hely volt gyönyörü elöter,a kialakitott bar lattan a szam tatva maradt.

Osztrak tuajdonos. Nincs magyar "lanya". Hatarozott, de udvarias ferfi. Naluk volt un ülöpenz - ha netalan nem szeretne senki sem a tarsasagom elvezni ez napi 50 € volt. Szallas biztositott -ingyenes, ha napi min 150 euro forgalmat csinalok a barnak ( egy nagy üveg pezsgö, nem tünik komoly feladatnak egy üveg pezsgöre barkit is rabeszelni + szazalekot kapok minden egyes pezsgö utan ez akkoriban 45€) a szükseges papirok elintezeseben segitettek. Naprol napra jobban "el tudtam adni magam" szex mentes melo, csupan a piat kell birni..az elsö hetemben napi 2 üveg pezsgöt sikerült "eladnom" az elsötöl bealltam, de mire jött a masodik kijozanodtam. Mindig tanultam valamit ami segitett a jo üzlet kialakitasaban. Egy honap utan mar nem gondolkodtam csak "üzleteltem" es ittam. Rengetteg penzt kerestem 2011-ig. Kifizettem az otthoni  35 milliot, sajat lakast bereltem becsben, autot lizingeltem stb. Kurva lennek? Meglehet. Soha egyetlen vendeggel nem mentem szobara. 

2011-ben nincs munkavallalasi engedely, igy rendes munkat kerestem es kiszalltam az ejszakai eletböl, hiszen nekem a legfontosabb a gyermekem. Minden ertelemben. Mara mar a kishercegnöm is itt jar iskolaba, ö is megtanulta a nyelvet es sok baratot szerzett.

Rolam meg csupan annyit szinten vezetöi beosztasba kerültem. A fönökeim megbecsülnek, tisztelnek annak ellenere, hogy tudjak hol kezdtem az eletet itt Ausztriaban. Soha senki elött nem fogom letagadni a multam. Vallalom a tetteim következmenyeit. Ennek ellenere eddig soha senki nem volt kivancsi arra mit is jelent BAR-ban dolgozni...

Mely tisztelettel: egy olvaso"